2011. október 25., kedd

A hiba mint tabu


Ezen a téren elég sokat hadakoztam. Kórustagként karnagyokkal (rengeteget), zenei rendezőként előadókkal (olykor). Amiről szó van, az a szentként tisztelt sajtóhiba. Tapasztalatom szerint százalékosan alig fordul elő olyan elírás, amelyről konszenzus lenne, hogy az tényleg elírás. Kis túlzással, nem tud olyan nyilvánvaló hiba előfordulni, amely mellett az előadóművész ne kardoskodna, hogy az nem hiba, hanem a zeneszerző zsenijének ragyogó bizonyítéka. (Nem butaságot írt, hanem megelőzte a korát, ugyebár.) Sokat ront a helyzeten, ha az elírás nem sajtóhiba, hanem már az eredeti kéziratban is így szerepel – mintha a zeneszerző nem emberből volna, aki ugyanúgy elbóbiskolhat egy-egy pillanatra, mint az emberiség azon halmaza, amelyik nem zeneszerzőkből áll.
Sorolhatnám a példákat, de most csak egyet. Schubert (hol hetedik, hol kilencedik, újabban nyolcadik) „Nagy” C-dúr szimfóniáját említem, annak is az első tételét, annak is a végét. Nem akarom gyötörni a nem zenész Olvasót, lényeg, hogy az egyik akkordban a hegedűk (az akkordhoz képest) idegen hangot játszanak, ezt a kottapéldában pirossal jelöltem meg. 
(A hangzó példa 15. másodpercében szólal meg az idegen hang.) 


Noha az európai zenei hagyományok, a bécsi klasszicizmus és Schubert műveinek, illetve kompozíciós technikájának ismeretében nyilvánvaló, hogy azoknak a hangoknak nem ’e’-nek, hanem ’d’-nek kellene lenniük, alig létezik felvétel, amelyen helyesen játsszák. Nem nagy ügy, ha egy, ahogy Schumann mondja, „mennyei hosszúságú” szimfóniában ez az egyetlen hiba, de itt egy kontraproduktív szemlélettel van dolgunk, amit már jó volna meghaladni.

2011. november 21., hétfő, Bartók 19:35
A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversnye, vezényel: Paavo Järvi

9 megjegyzés:

anna írta...

Tök jó téma, szívesen olvastam volna részletesebben és több esetről!
Tetszik ez, hogy "idegen hang". "Akkordidegen" hang. "Életidegen" esemény.:-)

Márikám írta...

Tetszik a bejegyzés és jelenség is. Szerintem tök muris lehet (bocs a slendrián kifejezésért, de szerintem ide ez illik), hogy neves zenészek ragaszkodnak a sajtóhibához. Hát istenem, megszerették. Van ilyen.
Szerencséjükre a nagy többség nem olyan hozzáértő mint Te, így nekem/nekünk nyugodtan adhatják akkord idegen hanggal is. Bennünket "sajna/szerencsére" nem zavar. De Te ne add fel és gyomláld őket tovább.

Fehér Anikó írta...

...

Fehér Anikó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Fehér Anikó írta...

ok. akkor megy...
Szóval, szerintem. Először is tök jó, hogy ilyenekről lehet beszélgetni. Vannak emberek, akik kaphatók erre.
Szerintem a kotta utolós 3 ütemét nézve: hiányos C dúr, majd II kvintszext, VII terckvárt, ismét hiányos C dúr, majd -láss csodát, nem domináns, ahogy várnánk, hanem - mert Schubert hallott népzenét is - III. kvintszext... És ez oldódik tonikára. Igen igen, nemcsak klasszika van itt, hanem modális gondolkodás, üdeség, falusi friss hangok és illatok.
Szuper egyébként!!

Jgy írta...

Drága Anikó,
nagyon köszönöm, hogy írtál, jólesett olvasni a hozzászólásodat. Örülök, hogy még egy ős-bécsi Schubert esetében is fölfedezed a falusi friss hangokat és illatokat – ez igazolja, hogy abban az időben még nem létezett a (számomra igen lehangoló) urbánus–népi megkülönböztetés.
Egy-két pontban vitatkoznék. A VII. fokú terckvartakkorddal összhangzattanilag teljesen igazad van, de a zenei folyamatban az a "h" nem több átmenő hangnál – én legalábbis nem ruháznám föl Önálló Funkcióval.
Ami a III. fokú kvintszextet illeti, ellene szól egyrészt a felrakás (a hegedűk végig az első fuvola és klarinét szólamának hangjait cikkantják be a kérdéses helyig), másrészt egy III. fokú kvintszextakkordot sima III. fokú szextakkordra oldani (úgy, hogy a szeptimhangot fölfelé vezetjük), ennek nem sok teteje lenne. Mindez persze, nem tutifrankó, csak, ahogy mondani szokás, az én olvasatom.
(Laikus Olvasóktól elnézést.)

Benkő Pál írta...

hadd említsem meg az érem másik oldalát: a kottából gyakorlatilag csak a hangmagasság és -hosszúság szent, a többi (pl. tempó, dinamika) a legkevésbé sem.

Fehér Anikó írta...

Ja igen. Bátorság kell a szabályok felrúgásához... Nem minden logikus meg tetejes.
Különben óriási dolog ilyeneket észrevenni! Én a népdalokkal tudok így elbíbelődni, hetekig rágok, emésztek egy-egy jelenséget, pár hangot, egy formát, és még nem találtam a földön senkit, akivel ezeket az "eredményeket" megoszthatnám... Reménytelen erről blogot nyitni vagy bármit tenni, senkit nem érdekel. Az összhangzattan azért mégis elfogadottabb és ismertebb dolog, szerencséd van, Gyuri!! További sok ilyeneket!

Jgy írta...

Anikó, ünnepélyesen jelentkezem partnernek, akivel népzenekutatós eredményeidet megoszthatod.
A többi hozzászólónak: hamarosan visszatérek a témára, most új bejegyzés készül.