Mi különbözteti meg a zenét az összes többi művészettől? Ha valami fene nagy bölcsességet akarnék kivágni, azt mondanám, a zene az egyetlen művészeti ág, amely sem nem képi, sem nem fogalmi. (Megfigyelhetjük, hogy míg a kisgyerekek előszeretettel gyártanak új szavakat, szívesen rajzolnak vagy gyurmáznak, addig a komponáló kisgyerek meglehetősen ritka.) Paradox módon a zenék nagy része mégis erősen kapaszkodik a szavakba-fogalmakba, érthetőbben szólva, ugyanúgy ragaszkodik a dolgok-események láttatásához, mint bármely társművészet. Ezt az igényét a szófestés eszközével elégíti ki. Jóllehet az igény vélhetőleg egyidős a zenével (bármit értsünk is most zene fogalmán), a szófestés első szárba szökkenése a reneszánsz idején történt, ezért ezt – a kor egyik uralkodó műfaja után – madrigalizmusnak is nevezzük. A nagyon fülbeszökő madrigalizmusokkal e helyt nem foglalkoznék, ezeknek se szeri, se száma. Magától értetődő például, hogy ha magas vagy magasban levő dologról van szó, akkor az arra utaló hangok is magasak lesznek és vice versa. Élet és halál, vidám és szomorú összevetése tempóbeli és harmóniai történések segítségével szintén ismert. Állathangok utánzása is (a tyúk pl. rendkívül hálás téma). Ami most izgalmasabb, az a rejtett szófestés.
A múltkor Heinrich Schütz hazugságábrázolásával foglalkoztam. A csemegére, amit most bemutatandó vagyok, Mozart F-dúr miséjében (K. 192) bukkantam. A Credo elején a kórus a következő szavakat énekli: ...factorem caeli et terrae. Azaz, [hiszek] a menny és a föld teremtőjében. Nézzük meg a kottapéldát (katt)!
Láthatjuk, a felső három szólam a "factorem" szó éneklésekor szextet – kissé pongyolán fogalmazva, hat hangnyit – ugrik, végül a basszus szeptimet (hetet). Mozart nyilván elfogadta a hit játékszabályait, és tudomásul vette, hogy a teremtés hat nap alatt zajlott le, majd a világ teremtője a hetediken megpihent, és ő, a szerző ezt a zenében így jelenítette meg.
Elképzelhető, persze, hogy ez a magyarázat erőltetett ("gondoltam fenét"), de azért gyanús: a motívum soha máskor nem bukkan föl a tételben, amelyet amúgy át- meg átszőnek visszatérő motívumok.
2 megjegyzés:
még jobb lett volna, ha azt ábrázolja, hogy az eget és a földet az első nap elején teremtette, a látható és láthatatlan dolgokat pedig a maradék öt és félben (prímugrás az általad kiszúrt szext- és szeptimugrások helyett, majd eggyre nagyobb ugrások a visibilium omnium et invisibilium alatt, a legvégén a szeptimmel). (:
De a láthatalanhoz tartozó hangköz helyén egy generálpauza?
helyesen "gondolta a fene"
és dudorászó, vagyis improvizáló kisgyerek van sok...
Mindazonáltal jó kis blog ez :)
Megjegyzés küldése