Néhány konkrét Bamba Pacák (író—Nagy Detektív—Bamba Pacák sorrendben):
| E. A. Poe | Auguste Dupin | maga az író |
| Arthur C. Doyle | Sherlock Holmes | Watson doktor |
| Earl D. Biggers | Charlie Chan | névtelen rendőrségi nyomozó |
| Agatha Christie | Hercule Poirot | Hastings kapitány |
E bevezető után lássuk, mit alkotott Mark Twain az ügyben! Dehonesztálónak tartanám a „rókáról a harmadik bőr lehúzása” kifejezést használni, annál is inkább, mert az esetek többségében az ilyesmi nem nagyon sikerül (X. Y. visszatér 2.). Mark Twainnek sikerült, legalábbis jobban sikerült, mint az ilyen kísérletek általában sikerülni szoktak. Megírta a Tom Sawyer kalandjait, aztán – zömében ugyanezekkel a szereplőkkel – a Huckleberry Finnt. Majd megírt egy harmadik könyvet is, mely a – tudomásom szerinti – egyetlen magyar nyelvű kiadásban, Tamás urfi mint detektív címmel (így, rövid u-val) jelent meg. (A sors tréfájaként ez volt az első Mark Twain-könyv, ami a kezembe került, legalábbis úgy emlékszem.)
A sztorit természetesen nem mesélem el, igazi krimiről lévén szó. Nekem kicsit életszerűtlen az a felnőttes (koravén?) stílus, ahogy „Tamás urfi” (mármint Tom Sawyer) a bíróságon beszél, elvégre tizenegynéhány éves gyerekkel van dolgunk. Az író vét a klasszikus krimikánon ellen is, amikor ikertestvéreket szerepeltet. Ezt a két dolgot leszámítva, a könyv izgalmas és élvezetes. Teljes és a szigorúan vett bűnügyi szálhoz nem tartozó részeinek terjedelme éppen olyan, amilyen az igazán jó krimiké. Hogy történetesen egy gyerek bogozza ki a rejtélyt? Nem tudom, előfordul-e más krimiben is, de mindegy. Simán elfogadható.
Hanem van egy vesztese is a történetnek (már a rossz embereket leszámítva), ez pedig Huck Finn. Az első két könyvben Tom többé-kevésbé egyenrangú társa. Itt (is) ő meséli el a történetet, és menthetetlenül lefokozódik Bamba Pacákká. Ami voltaképpen nem baj, és ne felejtsük el, hogy Bamba Pacák, amennyiben ő a narrátor, önként vállalja szerepét.
(Mark Twain: Tamás urfi mint detektív. Fordította Halász Gyula. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1920)
2 megjegyzés:
Egy kötetben: Tom Sawyer mint detektív és Tom Sawyer léghajón. Némileg egérrágta példány, kolofon és impresszum nélkül. A borítójáról az derül ki, hogy Ifjúsági Kiskönyvtár sorozat, 4 Ft, 10 éven felülieknek, és a sorozatban eddig megjelent könyvek között többek között Katajev és Gajdar szerepel – szóval meglehetősen ötvenes évek fíling.
Nem gondoltam eddig Huck Finnre mint BP-ra, de teljesen jogos a megállapítás. A dolgot az árnyalja, hogy a HF kalandjaiban ő maga a tényleges főszereplő, Tom voltaképpen csak epizodista. Ellenárnyalat: A TS léghajón c. kötetben viszont Huck és Jim is BP-ként szerepel; mindkettő már-már retardáltnak tűnik, ettől a könyv némileg önmaga paródiája. (Egyébként úgy tudom, a léghajós kötet előbbi, mint a detektíves.)
Ja: és amikor úgy 10-11 éves koromban Apa megszerezte nekem ajándékba ezt a kis könyvet egy kollegájától -- hát az életem egyik legboldogabb, legönfeledtebb napja volt.
Balázs, köszi az explicit és implicit kiegészítést.
Explicit: Nem tudtam a detekíves új(abb) fordításáról, és nem tudtam a léghajós létezéséről. Alkalmasint szívesen elolvasnám.
Amúgy annak idején magam is Bamba Pacák voltam. Amikor odaértem, hogy a szellem (mely ugye, ködszerű) mögött nem látszanak a bokrok (Tom felkiáltása kurzívval!), ténylegesen valami kísértethistóriát gyanítottam. Sajnos, több ilyen történetem is van. Csak egy példa: amikor elolvastam Karinthy Frigyes Titokzatosság című novelláját, a poén kiderülte után is meg voltam győződve róla, hogy a novella tárgya a mágia.
Implicit: A bejegyzésben hibásan írtam; a Huckleberry Finn természetesen Huckleberry Finn kalandjai.
Megjegyzés küldése