Jelen blogban már többször méltattam Balázs személyét és munkásságát. Most új területen mutatom be: nemrég megjelent legújabb verseskötete. Legújabb, ez implikálja, hogy nem az első. Valóban, első verseskötete, a B-változat 1995-ben látott napvilágot az Anonymus Kiadónál. Ez előzőről elég keveset tudok, nincs róla fogalmam például, mekkora időt fog át a gyűjtemény.
Sokkal tájékozottabb az új kötetet (Művirágok a szimbolizmus oltárára) illetően sem vagyok. Az első vers végén ott a dátum, 1993. április 23. (ami egyébként a vers része), de hogy aztán milyen gyakorisággal tovább, azt nem tudom. Úgy fest, az utolsó versek már a „lapzárta” idején futhattak be.
A versekhez nagyon nem értek, a korábbi Petri-elemzés is csak afféle hályogkovács tevékenység volt, úgyhogy ne tessék tőlem ilyetén méltatást várni. Nekem tetszenek, és – mint minden jó költő esetében – formai, hangulati, mondanivalói tekintetben széles spektrumot mutatnak. Elemezni még leginkább a könyv borítóját (Mátai Tamás munkája) tudnám.
Sárga (hagyományosan a Nap színe, egyben a forgalmi elsőbbségi viszonyok megváltozásáé) alapon a szimmetria jegyében középre zárt szöveg és rajz. A „Művirágok” szó pirossal szedve, akárcsak a rajzon látható virágok. A többi szöveg a kék árnyalataiban látható.
A rajz. Az asztalka, illetve az oltár meanderrel van díszítve, mely díszítés Szerző az arányok és a harmónia iránti régi vonzalmát jelképezi. Szerző a természettudományoknak is nagy rajongója, ezért, hogy a váza Erlenmeyer-lombikot formáz. A lombik átlátszatlan, utalván arra, hogy a költő gyakorta csak zavaros tudatállapotban tudja megszülni (vagy megihelni) versét. Maguk a virágok jól szemléltetik Szerző bonyolult viszonyát hithez, valláshoz. Egyfelől kivirágzott pásztorbotokra emlékeztetnek (megtérés, kegyelem, Tannhäuser), másfelől megcsonkított, a folyadékból kitörekvő merülőforralókra (a bemerítkezés ellentéte).
Eddig a tréfa. (Balázs utóbb [de még a publikálás előtt] hívta föl a figyelmemet a valóban szellemes ötletre [az övére], hogy a mű-virágok mű betűt, [μ] formáznak.) Aki viszont érdemben többet akar megtudni, annak javaslom, látogasson el január 20-án délután 4-kor az Írók Boltjába, ahol nemcsak Balázs kötete mutattatik be, hanem édesapjáé, Birtalan Ferencé is.
(Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára; Katalizátor 2009. Birtalan Ferenc: Hetvenkét lépcső; Katalizátor 2009.)
Sokkal tájékozottabb az új kötetet (Művirágok a szimbolizmus oltárára) illetően sem vagyok. Az első vers végén ott a dátum, 1993. április 23. (ami egyébként a vers része), de hogy aztán milyen gyakorisággal tovább, azt nem tudom. Úgy fest, az utolsó versek már a „lapzárta” idején futhattak be.
A versekhez nagyon nem értek, a korábbi Petri-elemzés is csak afféle hályogkovács tevékenység volt, úgyhogy ne tessék tőlem ilyetén méltatást várni. Nekem tetszenek, és – mint minden jó költő esetében – formai, hangulati, mondanivalói tekintetben széles spektrumot mutatnak. Elemezni még leginkább a könyv borítóját (Mátai Tamás munkája) tudnám.
Sárga (hagyományosan a Nap színe, egyben a forgalmi elsőbbségi viszonyok megváltozásáé) alapon a szimmetria jegyében középre zárt szöveg és rajz. A „Művirágok” szó pirossal szedve, akárcsak a rajzon látható virágok. A többi szöveg a kék árnyalataiban látható.
A rajz. Az asztalka, illetve az oltár meanderrel van díszítve, mely díszítés Szerző az arányok és a harmónia iránti régi vonzalmát jelképezi. Szerző a természettudományoknak is nagy rajongója, ezért, hogy a váza Erlenmeyer-lombikot formáz. A lombik átlátszatlan, utalván arra, hogy a költő gyakorta csak zavaros tudatállapotban tudja megszülni (vagy megihelni) versét. Maguk a virágok jól szemléltetik Szerző bonyolult viszonyát hithez, valláshoz. Egyfelől kivirágzott pásztorbotokra emlékeztetnek (megtérés, kegyelem, Tannhäuser), másfelől megcsonkított, a folyadékból kitörekvő merülőforralókra (a bemerítkezés ellentéte).
Eddig a tréfa. (Balázs utóbb [de még a publikálás előtt] hívta föl a figyelmemet a valóban szellemes ötletre [az övére], hogy a mű-virágok mű betűt, [μ] formáznak.) Aki viszont érdemben többet akar megtudni, annak javaslom, látogasson el január 20-án délután 4-kor az Írók Boltjába, ahol nemcsak Balázs kötete mutattatik be, hanem édesapjáé, Birtalan Ferencé is.
(Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára; Katalizátor 2009. Birtalan Ferenc: Hetvenkét lépcső; Katalizátor 2009.)
2 megjegyzés:
Köszönöm szépen. :)
Annyi pontosítást szeretnék tenni, hogy a borítón látható grafika valóban Mátai Tamás munkája; a borító egészét azonban Leits Miklós tervezte.
Pedig istenbizony átnéztem a könyvet, mielőtt írtam volna róla, a magánleveledről nem is beszélve. Dementia senili. Dementia seni. Mentia sen. Entia n.
Megjegyzés küldése