Fordul a köpönyeg

Mostanában (az utóbbi negyedszázadban) többször is tanúja vagyok annak, amint valaki gyökeresen megváltoztatja valamiről a véleményét, hozzáállását. Esetleg egész világszemléletét. Mielőtt pálcát törnénk e fölött a viselkedés fölött – a bebetonozott, állandó értékek vagy az embertársainktól elvárt római jellem védelmében –, hadd tegyek egy felosztást a radikális nézetváltást illetően. Váltani lehet

1. érdekből, a leggyakrabban politikai-hatalmi érdekből. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, tessék körülnézni a rendszerváltás utáni pártok személyi állományában;
   
2. valamilyen külső vagy külsőnek vélt impulzus (sugallat, megvilágosulás, térítés) hatására. Ilyenek pl. az aluljárók prédikátorai;
   
3. külső folyamat (értelmes érvek általi meggyőződés) hatására, illetve pusztán attól, hogy a bennünket körülvevő világ változik, és emiatt, de ettől függetlenül is, mi magunk is változunk.
   

Hőn remélem, hogy rám a 3. pont vonatkozik (ámbár a 2. és a 3. között nincs pengeéles határ). Innen nem nehéz kitalálni, hogy a véleményváltás elszenvedője ezúttal én vagyok.
2008. november 3-án tettem közzé egy blogbejegyzést Vinnai András hangjátékáról, a Nagyon rossz a memóriám címűről. Az ebben írtakat nem idézem, el lehet olvasni, különösebb szégyellnivaló, azt hiszem, nincs benne. Akár ennyiben is hagyhatnánk.
Hanem a minap megjegyzés érkezett még ahhoz a bejegyzéshez, bizonyos Lucza Gyuritól:

Szia!

Az MR1 ismét megismétli. :-)

http://www.hangtar.radio.hu

1. rész: 2010.09.10. 13:04
2. rész: 2010.09.13. 13:04
3. rész: 2010.09.14. 13:04
4. rész: 2010.09.15. 13:04
5. rész: 2010.09.16. 13:04
6. rész: 2010.09.17. 13:04

Gondoltam, meghallgatom, milyen így hat részre bontva. Az eredmény lenyűgöző volt. Nem tudom, a részekre bontás tett-e jót a darabnak, vagy a fenti felsorolás 3. pontja érvényesült (esetleg is-is), de valahogy minden a helyére került a műben. Az egyes jelenetek sorrendje mélyebb értelmet nyert, a túlírtnak tartott részek elkezdtek nem kilógni az egészből, az epizód a halálán lévő Csillával valóban mély fájdalmat hordozott, a végén a karneváli jelenet most egyáltalán nem zavart; szóval, megvolt a katarzis.
Sőt, tyu2 akkori hozzászólását is máshogy… na, ne szépítsük: szóval, megértettem.
Jobb később, mint soha.
Persze, ki biztosíthat róla, hogy a mostani bejegyzésem helytállóbb, mint az a bizonyos korábbi. Senki. Nem lehet megmondani, és talán ez így van jól.