Színház az egész világ

A múltkor Balázs könyvének méltatása során kitértem rá, hogy egy iskolai fogalmazás is lehet irodalmi alkotás (sőt, nem is igen lehet más, illetve nem úszhatja meg ezt a kategóriát), most újabb forrást találtam. Manapság divatba jött a minidráma, ámbár ennek gyökereit már Örkénynél megtalálhatjuk.
A minidrámának is minimalizált változata hangzik fel újabban a pesti Combino villamosokon. A megállókat színészek mondják be, mégpedig gyakran párbeszédes formában.

Férfi A Király utca következik.
Nő Az ajtók a jobb oldalon nyílnak.

Már ebben is micsoda konfliktus van összesűrítve! Miért nem a Férfi mondja mindkét mondatot? Nem tudja, hogy a Király utcai megállóban a villamos melyik oldalán van a járdasziget? Vagy valamiért el akarja hallgatni? Ez esetben bosszantja, hogy a Nő kiadta ezt az információt? Egyáltalán, ismerik ők egymást? A szöveg nem tűnik dialógusnak. Vajon hallják a másik szövegét? Vagy mindketten félre közléssel élnek? Megannyi rejtély, melynek ha kibogozása nem is reményteli, de a megoldás megtippelése annál inkább. Szárnyalhat a képzelet.
Bizonyos szakaszokon már háromszemélyes dráma részesei is lehetünk.

Férfi I. A Margit híd következik.
Nő Az ajtók a jobb oldalon nyílnak.
Férfi II. Átszállhatnak a szentendrei HÉV...

Férfi I. Margit hidat mond, holott Margit híd, budai hídfőt kellene mondania, és még ez sem lenne korrekt, lévén sem a Jászai Mari téri, sem a budai hídfői megálló nincs a hídon. Az egyetlen ilyen megálló a margitszigeti. Lehet, hogy a Nő úgy érzi, Férfi I. valótlan állítását igaz állítással kell korrigálnia? Vagy ellenkezőleg, falaz Férfi I-nek? Eltereli a figyelmet a hamis közlésről? Akár így, akár úgy, Férfi II. mindenképpen a "beszéljünk másról" elvét követi. Megszólítja a hallgatóságot, felkínál egy másik járművet, illetve viszonylatot. Ha ugyan a hallgatóságot szólítja meg, és nem az első két beszélőnek adja értésére, hogy ha valami nem tetszik, el lehet húzni. "Átszállhatnak a szentendrei HÉV...", mondja, a ragot elnyelve, mint akinek a nagy érzelemtől elcsuklik a hangja. A nagy érzelmi töltést mi adhatja? A másság? Hogy a másik jármű szintén sínen jár ugyan, de nem villamos? A feltételezés helytállónak látszik, mert a Nyugatinál a szereplő (másik színész) ugyanúgy csonkol: "átszállhatnak a hármas metró... és a vasút...".
És ez még csak a bevezetés, bár helytelen bevezetésnek nevezni, mert a lineáris idő mint olyan, megszűnik az utazás alatt. A Jászai Mari tér és a Blaha Lujza tér közti szakaszon a színészek fölhívják az utasok figyelmét a közeli színházakra, tehát vagy "kiszólnak" a jelenetekből, vagy színház-a-színházbant játszanak. Itt már előkerül a Meggyötört Színész figurája, ezt beszédhibával érzékeltetik.

Színész I. Wesselényi utca.
Színész II. Innen cak pár lépész a Madác színház.

Mint láthatjuk, új művészet van születőben. A minidráma már létező műfaja szinte kínálkozik, hogy a színházból kikerüljön az utcára, ezáltal egy új, másik szinten megnyilvánuló Commedia dell'artét hozzon létre.

Nem szeretném tovább nyújtani ezt a bejegyzést. Zárásképpen hadd rakjam ide a kedvencemet, mindenféle elemző magyarázat nélkül. Igyekszem szemléltetni a hangsúlyozást.

Férfi A villamos... esetenként... hirtelen FÉKEZÉSRE kényszerül.

Nő Kérjükmindigszíveskedjenekkapaszkodni!