Egy korábbi bejegyzésemben ezeket írtam:
[Alfred Brendel] ... azt írja, Beethoven úgy komponált, mint egy mérnök, Schubert pedig úgy, mint egy alvajáró. Hozzáteszi ugyan, hogy ebből nem következik, hogy Schubert ösztönös, naiv alkotó lenne, de a sugalmazás valahogy ott marad a levegőben. Legalábbis az „úgy komponált, mint” fordulat a zeneszerzői tevékenységet látszik minősíteni, nem a végterméket. Ha Schubert zenéjéről mondaná, hogy a Beethovenéhez képest álomszerű, azzal maradéktalanul egyetértenék.
Elgondolkoztam a dolgon, vajon túlmutat-e a jelenség Schubert és Beethoven viszonyán? Föloszthatók-e (pusztán a játék kedvéért, nem pedig értékrendileg) a zenék „nappali fényben” és „esthomályban” fogantakra.
Aztán beugrott, hogy ezt a felosztást már régen elvégeztem, nem tudatosan, nem szándékosan. Miről van szó? Arról, hogy amióta csak az ún. komolyzenével foglalkozom, számos komponista zenéje (rendszerint az egész életmű) nemekhez köthető érzéseket kelt bennem. Azaz X. szerző zenéjét valami módon „nőinek”, Y.-ét pedig „férfiúinak” érzem. Feltehetően ez a szinesztézia egyik megnyilvánulása. Hadd nyomatékosítsam, hogy ezek az érzések nem értékmérőül szolgálnak, és semmi közük valamely konkrét zenemű esetleges programjához, sem a zeneszerző személyiségéhez vagy életrajzi adataihoz.
Az alábbiakban közzéteszek (szükségképpen a teljesség igénye nélkül) egy táblázatot. A bal oldali oszlopban a „férfi” szerzők, a jobb oldaliban a „női” szerzők szerepelnek. Két megjegyzés még. A táblázat nem árnyalt, tehát az asszociációk intenzitása, azaz az egy oszlopon belüli szerzők egymáshoz képest való elhelyezkedése nem derül ki. Továbbá: van két szerző, aki „kifog” rajtam, az ő zenéjüket „androgünnek” érzem. Bach és Bartók a két szerző.
| gregorián | ambrozián |
| Machaut | Landino |
| Josquin | Dufay |
| Palestrina, Lassus | Wilbye, Gibbons |
| Schütz | Monteverdi |
| Rameau | Couperin |
| Händel | Vivaldi |
| Haydn | Mozart |
| Beethoven | Schubert |
| Liszt, Wagner, Brahms | Schumann, Chopin |
| Bruckner | |
| R. Strauss | Mahler |
| Ravel | Debussy |
| Schönberg | Berg |
| Kurtág | Varèse |
| Cage | Takemicu Tóru |
| Snittke | Gubajdulina |
És így tovább.
2 megjegyzés:
úgy látom, hogy a „Bach, a macsó” sorozathoz a 10. rész előtt túl korai lenne hozzászólni, de ha már idekeveredtem:
a férfias, nőies, nappali, esthomályi kategóriákhoz nem tudok hozzászólni, viszont mérnöki kategóriám nekem is van, igaz, az ellentéte nem az ösztönös, hanem a mezőgazdász. valamennyire meg is tudom magyarázni: a mérnök kívülről befele építkezik, a tagolásra (és annak hierarchizálására) koncentrál, a mezőgazdász belülről kifele építkezik, motívumokból tenyésztett egyre nagyobb egységként állítja elő a művet. általam legtisztábbnak tartott példáim Josquin és Ockeghem, de hogy mennyire más az én kategorizálásom, mint a tied, jól mutatja, hogy Haydn és Mozart között (ebből a szempontból) szinte semmi különbséget nem látok, mindkettőt erősen mérnökinek tartom - Bacchal együtt.
(A „Bach, a macsó” sorozatot, legalábbis EGYELŐRE, nem szándékozom folytatni.)
Amit írsz, izgalmas, és ha kibontod egy átlag poszt (na, az mekkora?) terjedelemben, szívesen felrakom a „Vendégoldal” halmazt gyarapítandó.
A kategorizálásunk valóban különbözik, lévén te zeneszerzői munkamódszereket vetsz össze, ami azért eléggé objektív, én pedig a saját érzéseimet, ami ugye.
Megjegyzés küldése