Kortárs középkori költő

Noha szeretek játszani azzal, hogy fordítok, alapjában véve nem vagyok versrajongó. Szeretem a verseket, de nem rakom őket mindennapi szellemi-lelki kenyerem tésztájába. Most mégis verseket ajánlok az Olvasó figyelmébe, költeményeket, melyek valamiért eltaláltak bennem valamilyen húrt, mely a fizika törvényeire rácáfolva azóta is csillapítatlanul rezeg. Kettőt ide is idéznék.

Szerelemből a szerelembe
akárcsak jobb hazát keresve
akárcsak kenyeret keresve
szerelemből a szerelembe

Megy az ember lefelé lassan
mintha egy liliom-lugasban
árván és fogat csikorgatva
egyedülből a magányosba

És:

Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.

Ezeket a verseket Margaréta írta, aki úgy bukkant föl, hogy egy alkalommal hozzászólt jelen blog egy bejegyzéséhez. Róla magáról semmit sem tudok, a teljes nevét sem, a korát sem (bár gyanítom, hogy meglehetős fiatal), hogy hogy néz ki, hogy mivel foglalkozik; gyakorlatilag semmit az égvilágon. Kicsit olyan, mint egy ókori vagy középkori költő vagy zenész, akiről életrajzi adatok alig állnak a rendelkezésünkre, és közünk hozzá csak a művein keresztül van. Ezt a közünket szeretném most itt megosztani.

Update

Ennek a bejegyzésnek az első két mondata implikálja a lírai irodalomban való jártasságom-műveltségem csekély mértékét.
Quod erat demonstrandum: időközben kiderült, hogy Margaréta – akiről azóta sem tudtam meg semmi személyeset – nem szerzője a verseknek (melyek nem is teljes versek), ő csak összegyűjtötte azokat. Szolgáljon mentségemül, hogy Margarétának van még egy blogja, amelyben teljes versek olvashatók, a szerző megnevezésével. Az idézett, de meg nem nevezett költőktől elnézést kérek. Nota bene, ha valamennyi ideig is azt hittem, hogy a költemények Margarétáéi, akkor ez bennem valamennyire így is fog maradni, ezt már nem lehet elvenni tőlem.