2011. augusztus 23., kedd

Témák egy variációra

Ami most következik, az eléggé magától értetődő, de talán nem fölösleges beszélni róla.
Valamikor, talán 1977 telén egy SZOT-üdülőben megismerkedtem Kovács Györggyel (1904–1985), aki végzettségére nézve zeneszerző, foglalkozására nézve kottamásoló, kapcsolatunkra nézve pedig egy tündéri bácsi volt. Állítólag távoli rokonságban állt Alma Mahlerrel, és ténylegesen közeli rokonságban állt Kovács Kristóffal (nähmlich az apja volt).
A barátság Gyuri bácsival megmaradt, és elég sokszor elzarándokoltam hozzá a Volkmann (!) utcába. Rengeteg dolgot tanultam tőle, irodalmit legalább annyit, mint zeneit. Egyszer a motívumról mint olyanról beszélt. Mi ez, kérdezte, és rácsapott az asztalán fekvő könyvre: ta-da-da-dámm. Beethoven Ötödikje, mondtam. Ugye, hogy felismerted, mondta, pedig nem tenyérre és könyvborítóra írták.
Vagy: a világ legjobb fúgáját nem Bach írta. (Hadd dicsekedjem, rögtön kitaláltam, hogy a Kyrie-fúgára gondol Mozart Requiemjéből.) Mondjuk, a kijelentés sommás mivolta zavart, de a tartalmával a mai napig egyetértek.
Vagy (és itt érünk el jelen bejegyzés lényegéhez): írj variációsorozatot, és megmondom, milyen szerző vagy. (Itt viszont a megfogalmazás a sajátom, ő körülbelül azt mondta, hogy egy zeneszerző a variációs műfajban tudja a legjobban megmutatni, mit tud.)
Ezt sikerült továbbgondolnom, és arra jutottam, hogy egy zeneszerző tehetségéről nemcsak az árulkodik, hogy milyen változatokat talál ki az adott témára, hanem az is, milyen lesz a mű dramaturgiája. Azaz, nagyon nem mindegy a változatok sorrendje.
Természetesen fülön lehet fogni a szembeötlő szervezési elveket is. Ilyen elv például, hogy Bach Goldberg-változataiban minden harmadik variáció kánon, vagy hogy Mozart nagyon szereti az utolsó előtti helyre rakni a leglassúbb változatot, és aztán az utolsó más ütemnemben lesz, mint a teljes előzmény.
De nem ilyesmire gondolok, még csak arra sem, hogy a feszültséget folyamatosan növelni kell (mert miért is kéne), hanem hogy a műben nagyon nem mindegy, milyen karakterű változatok állnak egymás után, illetve kettesével, hármasával stb. Ebből következik, hogy a jó szerző művében a változatok nem fölcserélhetők.
Mondom, ez evidencia, de mégiscsak jólesik ebből az aspektusból is szeretni a zenét.
Brahms: Változatok egy Haydn-témára. Amennyire tudom, a téma sem Haydntól való, hanem ez az úgynevezett Szt. Antal-korál, amelyet a szerző a B-dúr fúvósötösben fölhasznált. Brahms pedig tovább használta. Ő egyébként minden műfajban és -formában remeket alkotott, de – talán nem tévedek – a legjobban a variációs formában érezte magát.
A Haydn-variációk a következőképpen épülnek fel: megszólal a téma, azt követi nyolc változat, majd a Finálé, mely variációsorozat a variációsorozatban. Elég amatőr dolog, de vállalom: nekem bizony vannak kedvenc változataim, elsők az egyenlők között. A VI. és a VII. változat esetében fokozottan érzem azt a – szavakba nem is igen önthető – visszaigazolást, hogy igen, ezeknek ez az egyetlen érvényes sorrendjük.
És egy kicsit talán azért is a kedvenceim, mert valahogy beléjük tudom hallani a személyiségvonásaimat, hogy igen, ilyen vagyok én.
 

9 megjegyzés:

Benkő Pál írta...

sommás megjegyzést készültem tenni, de meggondoltam magam, és egyelőre csak kérdezek kettőt:

1. kettősfúga vagy -kánon egy olyan tétel, amin a két témán kívül nincs semmilyen más zenei anyag, viszont abban nincs teljes szabályosság, hogy az egyes szólamok egy téma után melyik témával (az előzővel vagy a másikkal) és milyen magasságban jönnek?

2. ezúttal is kitalálod-e elsőre, mire gondoltam?

Jgy írta...

Ad 1.: Ismereteim szerint a kánon az, ahol csakis a téma (témák) szól(nak) (és az egyes belépések magassága kötött), a fúgában (lett légyen bármilyenes) megengedettek hosszabb közjátékok is.

Ad 2.: Bizonytalan vagyok. Vagy arra utalsz, hogy dühít K. Gyuri bácsi magabiztos kijelentése, vagy a kettősfúga–kéttémás fúga fogalmi zavarát firtatod, vagy azt mondod, egy kéttémás fúgát (jelesül a Mozartét) ne vessünk össze minden fúgával, csak a kéttémásakkal. Ha egyik sem, szabad a gazda.

Benkő Pál írta...

átfogalmazom:
1. a leírt típusú tétel kánon vagy fúga? (v.ö.: a Cantata profana (bunkó helyesírás-ellenőr, nem hallott még a Cantata profanáról) vadászjelenetét szokás fúgának hívni, holott nem az.)

2. az eredeti 1. kérdést egy tétel kapcsán tettem fel; kitalálod-e elsőre, miféle tétel kapcsán (ahogy a Mozart Kyriét kitaláltad)?

Jgy írta...

Már értem, de tanácstalan vagyok, mert megzavar a vagy-vagy. Harmadik nem lehet, pl. valami szabad forma, mint a ricercar?

Ebből következik, hogy valószínűleg nem találom ki. Vagy segíts (instrumentális, vokális, billentyűs vagy több előadós), vagy szabad a gazda.
(Ami most így erőltetve, mégis hirtelen az eszembe jut, az Händel Dixit Dominusából a Tu es sacerdos, de hát az nem kettős-, hanem kéttémás, és különben is, hogy jön a topikhoz?

Benkő Pál írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Benkő Pál írta...

nomégeggyszer a háttér:
a sommás megjegyzést akartam egy másik sommással tromfolni: nem is a Mozart-Kyrie a legjobb fúga, hanem a <kisípolva>.
de mielőtt tényleg lecsaptam volna a verbális bunkóval, elgondolkodtam, hogy tényleg a <kisípolva>-e a legjobb fúga, illetve hogy egyáltalán fúga-e a szentem.

megjegyzem továbbá, hogy én a kettősfúgát gyűjtőfogalomnak tanultam, ami magában foglalja a kéttémás fúgát, kettős expozíciójú fúgát meg talán még valami harmadikfajta izét is.

és akkor a nagy kérdés: mi egy olyan tétel, amiben összesen két zenei anyag van, de, egy vérbeli kettőskánontól eltérően, semmilyen szólamot nem határoz meg az első témája?

a kis kérdést továbbra is fenntartom; annyit segítek, hogy Händel megítélésén nem változtattam azóta, hogy utoljára együtt énekeltük a Tu es sacerdost.

Jgy írta...

Hát, ugye, elsőre már nem fogom eltalálni, hiszen bemondtam a Händelt (mintha valami kártyajáték volna). Óvatos tippem a Fuga canonica Bach Musikalisches Opferéből. Ha az sem, akkor szabad a gazda.

Benkő Pál írta...

nem értem, mért tippelsz nyilvánvaló lehetetlenségeket: a Fuga canonicában nincs is két téma, van viszont számtalan kontraszubjektum meg közjáték. ja, és azt se mondtam soha, hogy ez bárhogy is jönne a topikhoz: kizárólag a második kitérőben szereplő sommás ítélethez.

bámulom egyébként, hogy a Händel-példa eszedbejutott mint példa (nem jó, de) csak két témás zenére. utánanéztem, azért van ott harmadikféle zenei anyag is, de akkor is briliáns tipp.

naszóval valaki más Requiemjéből a Kyrie.

Jgy írta...

1) Kezdtünk nagyon eltávolodni a bejegyzés lényegi témájától.
2) Kezd a beszélgetés meglehetősen szakmai-bennfentessé válni, amivel a blog többi olvasójának nem szeretnék kényelmetlen érzéseket okozni.

Ezekre tekintettel javaslom, tegyük át a csevejt magánpályára.