2014. március 27., csütörtök

Kicsit döcög és csikorog



Néhány Joyce-fordítást már fölraktam ide. Most elkészültem egy újabbal. A gondom vele (és nemcsak vele), hogy, noha igyekszem míves ötvösmunkát kiadni a kezemből, nem sikerül maradéktalanul átvinnem a magyar változatba azt a finom ragyogást, azt a hímport, ami a joyce-i költeményekben ott lebeg. És ami nekem Rilkét és Tóth Árpádot juttatja eszembe (bár lehet, egy profi irodalmár elnagyoltnak tarthatja ezt a két költőt együtt emlegetni).
No, mindegy, íme az újszülött:

Chamber Music

III

At that hour when all things have repose,
   O lonely watcher of the skies,
   Do you hear the night wind and the sighs
Of harps playing unto Love to unclose
   The pale gates of sunrise?

When all things repose, do you alone
   Awake to hear the sweet harps play
   To Love before him on his way,
And the night wind answering in antiphon
   Till night is overgone?

Play on, invisible harps, unto Love,
   Whose way in heaven is aglow
   At that hour when soft lights come and go,
Soft sweet music in the air above
   And in the earth below.


   Kamarazene

III.

Mikor minden elnyugszik, az órán,
   Eget fürkészve egymagad,
   Hallod?, szól az esti fuvallat,
Sóhajtó hárfa hív szerelmet, szólván:
   Sápadt hajnal hasad?

Elnyugszik minden, s te egymagad
   Hallod édes hárfák neszét?
   Mely Ámor útján szerteszét
Az éji széllel választ kap és választ ad,
   Ez éj-idő alatt.
  
Elrejtett hárfa, Ámornak zenélj,
   Kinek fénylő ösvénye fent
   Ragyog alvó-gyúló fénnyel. Szent,
Édes dallam szól ott fent, a mély
   Égben s a Földön lent.