2012. február 17., péntek

Hírlap-parafrázisok

A műfaj, persze, nem új, elég Karinthy, Raymond Queneau vagy Varró Dániel nevét megemlítenem. Adott egy téma, rövid jelenet, vers vagy párbeszéd, amire különböző korszakok, illetve szerzők stílusában lehet változatokat készíteni.
Az alább következőt én követtem el, és az ez évi családi farsangon adtuk elő szűkebb és tágabb családunk tagjaival.
Vélhetőleg az ókori görög változat hagy kívánnivalót maga után. A IV. és V. változatban a beszélő nevek alkalmazása ötletszerű volt, és nem törekedtem a következetességre. A szövegbe egy-két helyen az előadás óta belejavítottam.

Téma
– Jó napot!
– Jó napot!
– Kérek Esti Hírlapot.
– Hírlapot?
– Hírlapot.
– Elfogyott.
– Elfogyott?
– Elfogyott.
– Jó napot!
– Jó napot!



Var. I. (Szophoklész)
Polgár 
Üdvöz légy, hírnök, ki híreket hozol ma.

Hírnök 
Légy üdvöz, polgár, ki mindezt várva vártad.

Polgár 
Miért beszélsz elmúlt időben, hírnök?
Hiszen tudod, hogy híreidre szomjazom.

Hírnök 
Vándor, a szomjad oltsad máshol: Héliosznak
Tüzes szekérje már alászállt távol hegyek
Ormán. És mi emlékünkre méltó hír
Vagy történés esett, az mind elszállt e langyos,
Balzsamos és illatozva szellős estén.

Polgár 
Akkor hát fájón, üresen marad elmém,
És ugyanoly üresen jár szívem is.
Vedd most búcsumat, te szófukar kegyetlen!

Kar
Ó, mily kín és balsors, hogyha az ég így büntet.
Nézd, hogy lépdel a bús utazó mind messzebb járva,
és egyedül van. Még a reménység hogyha kísérné…
Ámde a cél így annyira távol. (Itt a katharszisz.)



Var. II. (Shakespeare)
Ashton 
Üdvöz légy, jó uram! A pergamennek árát
Vegyed!

Rodwick 
           Kérlek, ne kínálj pénzt papírért,
mely volt, de mások szétfutottak véle.

Ashton 
Papír, de fontos! És eddig még mindig
Megkaptam, s árát át is adtam néked.

Rodwick 
Méltányolom, de mért, hogy este jöttél?
Ilyenkor már a pergamen csak emlék.
A hírvivő szavak elszálltak lenge légen,
S a kézzel írt valóság már csak álom.

Ashton 
Tán gúnyolódni próbálsz rajtam? Éppen
Te, ki hű kereskedőként mondod,
Hogy mindig számítsak segédkezedre,
Ha esti órán pergamenre vágyom.

Rodwick 
Nagy jó uram, e korban immár minden
Megváltozott. Mi hajdanán magától
Értetődött, az ma kegy s szeszélynek
Bízhatatlan, rút-ravasz szolgája,
S miben még hittünk egykor elvakulva,
Esetlegesség hálójában fickánd.
Vagy van, vagy nincs…

Ashton 
                               Tovább ezt már ne folytasd!
Pimaszságodra mentséget az ég nyujt,
De kardom adja a feloldozást.
(ledöfi)
Esetlegesség meg nem törhet engem.
A vélhető-ből biztos-at csinálok,
S a pergamen enyém lesz még ez éjjel.



Var. III. (Molière)
Orgon 
Nos, gyermekem, remélem, nem üres kézzel jössz,
És nálad van a várva várt papír, az eszköz,
Mely hírre való szomjam, mint hűs forrás oltja,
Mert általa ismert az udvar üdve, gondja.

Dorine 
Jó atyám, kérem, nézze el most ezt nékem,
És ne gondolja azt, hogy engedetlenségem
Lett volna oka… hisz nem vagyok oly bátor,
De ma…

Orgon 
        Mondd ki hát!

Dorine 
                               …lekésett az újságról.

Orgon 
Ugye, csak tréfálsz, lányom, mondd, hogy tréfálsz, kérlek,
Mert ha ez valóság, menten szétvet a méreg.
Hiszen tudod, hogy számomra mit jelent, és
Mennyire fontos az udvari jelentés.
De látom ám szemeden, hogy mindez csak tréfa,
S az udvari jelentést megkaphatom még ma.

Dorine 
Atyám, a helyzet…

Orgon 
                            Nos?

Dorine 
                                  …jóval…

Orgon 
                                               Hogyan?

Dorine 
                                                        …súlyosabb.

Orgon 
Úgy érted, hogy…

Dorine 
                              Nincs jelentés ma már egy darab.

Orgon 
Tönkretettél! Nem kaptam meg azt, mire vágyom.
Távozzál, hálátlan! Nem vagy többé a lányom.



Var. IV. (Ibsen)
Lajhar 
Kedves Eljövendsen, már aggódva vártam.

Eljövendsen 
Aggodalomra semmi ok, drága barátom. Ahogy itt, Björtknudskillében mondják, zuzmóba nem vág a villám.

Lajhar 
Nem értek egyet a hasonlatával. A zuzmó jelentéktelen, erről szól a mondás. Ön azonban magasra hivatott. Emlékszem, a találmánya…

Eljövendsen 
Kérem, hagyjuk ezt!

Lajhar 
Nem lehet örökké a szőnyeg alá söpörni a tényeket. A találmány, melynek segítségével a kemény tojás ismét nyers lesz…

Eljövendsen  (indulatosan)
Kértem, hogy ne feszegessük! A tojáslágyító megbukott. Meg kellett buknia. Mert a perc-emberek – úgymond, a köz javára – megbuktatták.

Lajhar 
Kérem, bocsásson meg, nem akartam sebeket felszakítani. (szünet) A Norska Dagbladot elhozta?

Eljövendsen 
Sajnos, rossz hírem van. A nyomdászok sztrájkolnak.

Lajhar 
Hogyan? Azt akarja mondani, hogy…

Eljövendsen 
Nem akarom, kénytelen vagyok. A nyomdászok sztrájkolnak. Ma este nincs Norska Dagblad.

Lajhar 
De hát, ez lehetetlen! Megkezdődtek a tárgyalások a szakszervezetekkel?

Eljövendsen  (hidegen)
Nem. A nyomdászok nem akarnak tárgyalni.

Kjerstin  (belép)
Nem, Eljövendsen, vessünk véget a hazugságoknak. Szellőztessük ki végre életünk áporodott levegőjű szobáit. (Lajharhoz) Én, érted? Én vettem meg az utolsó számot.

Lajhar 
Hogy micsoda?

Kjerstin 
Jól hallottad. Semmiféle sztrájk nincs. Én vásároltam meg a mai Norska Dagblad utolsó példányát.

Eljövendsen 
Figyelmeztettem, asszonyom, ez korai

Kjerstin 
Korai? Hát meddig és mire kellett volna várnom? Az ifjúságom lassan így is elszáll. Miféle megalázó helyzet, hogy én csak másodiknak jutok az újsághoz?!

Lajhar 
De kedvesem…

Kjerstin 
Elég a szóból! Mostantól ugyanannyi jogom van az újságra, mint bárki emberfiának. Végre ledől a hazugságokból és előjogokból állított torony! (kirohan)

Lajhar 
Elment. S ha sejtésem nem csal, vissza se jön többé.

Eljövendsen 
Ne vegye a szívére, barátom. Ez a lázadás mégiscsak egy ember lázadása. Jobb, mint egy nyomdászsztrájk.

Lajhar  (nem figyel)
Elment. Viszi az újságot.



Var. V. (Csehov)
Tanya Scsebarina
Hogy ízlik a pirog, Pavel Fjodorovics?

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk
Nem is tudom, Tanyácska. Ma valahogy mintha sótlan lenne. És mintha túl lenne sózva. Mintha egyszerre túl sós és sótlan volna. Már bocsánat.

Igor Szemjonovics Bajuszkin
Mintha ma minden másmilyen lenne. Jól mondom, Tanya Scsebarina?

Tanya Scsebarina (kis szünet után)
Igen. (szünet) Jól beszél, Igor Szemjonovics.

Igor Szemjonovics Bajuszkin  (szünet után)
Mintha ma még a nap is keleten kelt volna.

Tanya Scsebarina
Miért, máskor nem ott szokott?

Igor Szemjonovics Bajuszkin  
De, igen, Tanya Scsebarina. De máskor ott is várom el. De ma valahogy, tudj’isten, úgy találtam volna rendjén valónak, ha nyugaton kel.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk
Erre tessék: keleten kel.

Igor Szemjonovics Bajuszkin
A számból vette ki, Pavel Fjodorovics, a számból vette ki.

Tanya Scsebarina  (szünet)
Akarja, hogy szóljak a pirog ügyében, Pavel Fjodorovics?

Igor Szemjonovics Bajuszkin  (közbevág)
Úgy hírlik, Kuckov járásban föllázadtak a muzsikok a pirog miatt.

Tanya Scsebarina
Ott is sótlan volt?

Igor Szemjonovics Bajuszkin
Nem, ott túl zsíros.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk
Hm, azért arról a muzsiklázadásról szívesen megtudnék többet. (szünet) Itt valami lappang. (szünet) Igaz is, ma nem kaptam meg a Vecsernaja Gazetát. (hosszú szünet)

Tanya Scsebarina
Nem, Pavel Fjodorovics. (szünet) Valóban nem.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk
De hát, hogy lehetséges ez? Nem maradhatok újság nélkül. Azt hiszem, ezt bárki beláthatja, hogy nem maradhatok újság nélkül.

Tanya Scsebarina
A pirogos üzent, hogy nincs több Vecsernaja Gazeta.
(hosszú, döbbent csönd)

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk  (magának)
A pirogos üzent.

Igor Szemjonovics Bajuszkin
De hát ez vérlázító! Törvényileg kellene…

Tanya Scsebarina  (közbevág)
Igor Szemjonovics, ebbe ne szóljon bele, kérem.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk  (szünet, majd föláll)
Bemegyek Moszkvába.

Igor Szemjonovics Bajuszkin
Elment az esze, kedves barátom?

Tanya Scsebarina  (kétségbeesetten)
De hát gondolja meg, Pavel Fjodorovics! Mi keresnivalója volna Moszkvában?

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk
Talán ott… talán ott még akad a számomra valami… egy hírlap… egy hírlapocska (távozik)

Igor Szemjonovics Bajuszkin  (elgondolkozva, maga elé)
Miért nem nyugaton kelt fel?



Var. VI. (Molnár Ferenc)
Bánlakfalvy   
Jó estét, Zsurlóssy úr! (mint aki csak most veszi észre) Á, a nagyságos asszony is itt van. Kezét csókolom.

Zsurlóssyné   
Üdvözlöm, kedves Bánlakfalvy.

Zsurlóssy   (zavarban)
Jó estét. A… szokásost?

Bánlakfalvy   
Igen. Az Esti Hírlapot mint a Messiást, úgy várom.

Zsurlóssy   (kínban)
Nos, hát, hova is tettem… az előbb még megvolt. (keresgél)

Zsurlóssyné   
Miért ott keresed? Nem a másik polcon szokott lenni?

Zsurlóssy   
Édes fiam, nem először csinálom…

Zsurlóssyné   
Éppen ezért csodálom, hogy nekem kell megmondani, merre…

Zsurlóssy   
Nem kell. Sőt, nem is szükséges. (Bánlakfalvyhoz) Igazán röstellem, de elfogyott. (a feleségéhez) Te is figyelmeztethettél volna, fiam, hogy… rém kínos… de persze, neked fontosabb volt a tejesembert leszidnod. És milyen kifejezésekkel…

Zsurlóssyné   
Mondd, fiam, muszáj mindent szóvá tenned?

Zsurlóssy   
Nyugodj meg, fiam, a negyedét sem teszem szóvá.

Bánlakfalvy   (közbevág)
De igazán, miattam ne csináljon kázust.

Zsurlóssy   
Szó sem lehet róla. Elmegyek a raktárba, hozok hírlapot. Egy perc. (a feleségéhez) Fiam, te szórakoztasd, légy szíves, Bánlakfalvy urat. Egy perc. Vagy kettő.

Zsurlóssyné   
Fiam, ha nem tudnád, én nem a te klienturád mulattatására vagyok itt. Megkerestelek, hogy megbeszéljük a tejesember dolgát, de ami a vevőidet illeti, már megbocsáss…

Zsurlóssy   
Egy perc. Vagy kettő. Azonnal itt vagyok az újsággal. Egy perc. (sietve el)

Bánlakfalvy   
Aranka, ez valami csodálatos volt. Ahogyan ezt kitervelte… végre magunk vagyunk.

Zsurlóssyné   
Félreértésben van, kedves Bánlakfalvy. Én most tényleg nem fogok itt maradni. Ha holmi kellemes liaisonra számított, hát csalódnia kell.

Bánlakfalvy   (megdöbbenve)
De hiszen megbeszéltük. Kimódoltuk.

Zsurlóssyné   
Sajnálom, Ede. Meggondoltam magam.

Bánlakfalvy   
Kimódoltuk. Megbeszéltük.

Zsurlóssyné   
Mondja, látta maga az uram arcát az imént? Mondott magának az az arc valamit? Mert nekem mondott.

Bánlakfalvy   
Gyakran beszélget az ura arcával?

Zsurlóssyné   
Kár gúnyolódnia. „Belehalok, ha a vevőmet nem tudom maradéktalanul kiszolgálni.” Ezt mondta az az arc. És megbocsásson, barátom, én egy ilyen arcot képtelen vagyok megcsalni. Én ennek az arcnak örök hűséget fogadtam, de csak most ébredtem rá, miért. (vár, hogy Bánlakfalvy mond-e valamit, de az nem szól) Nos, Isten önnel. (el)

Bánlakfalvy   
Hűség az archoz. Ez frappáns. Színműíró tollára való.

Zsurlóssy   (visszatér az újsággal)
Egy perc volt. Vagy kettő. Megvan az újság. (körülnéz) De hol a feleségem?
(Mindketten némán néznek egymás szemébe. Zsurlóssy átnyújtaná az újságot, de Bánlakfalvy nem veszi át.)

Függöny