Hírlap-parafrázisok

A műfaj, persze, nem új, elég Karinthy, Raymond Queneau vagy Varró Dániel nevét megemlítenem. Adott egy téma, rövid jelenet, vers vagy párbeszéd, amire különböző korszakok, illetve szerzők stílusában lehet változatokat készíteni.

Az alább következőt én követtem el, és az ez évi családi farsangon adtuk elő szűkebb és tágabb családunk tagjaival.

Vélhetőleg az ókori görög változat hagy kívánnivalót maga után. A IV. és V. változatban a beszélő nevek alkalmazása ötletszerű volt, és nem törekedtem a következetességre. A szövegbe egy-két helyen az előadás óta belejavítottam.

Téma

– Jó napot!

– Jó napot!

– Kérek Esti Hírlapot.

– Hírlapot?

– Hírlapot.

– Elfogyott.

– Elfogyott?

– Elfogyott.

– Jó napot!

– Jó napot!

Var. I. (Szophoklész)

Polgár 

Üdvöz légy, hírnök, ki híreket hozol ma.

Hírnök 

Légy üdvöz, polgár, ki mindezt várva vártad.

Polgár 

Miért beszélsz elmúlt időben, hírnök?

Hiszen tudod, hogy híreidre szomjazom.

Hírnök 

Vándor, a szomjad oltsad máshol: Héliosznak

Tüzes szekérje már alászállt távol hegyek

Ormán. És mi emlékünkre méltó hír

Vagy történés esett, az mind elszállt e langyos,

Balzsamos és illatozva szellős estén.

Polgár 

Akkor hát fájón, üresen marad elmém,

És ugyanoly üresen jár szívem is.

Vedd most búcsumat, te szófukar kegyetlen!

Kar

Ó, mily kín és balsors, hogyha az ég így büntet.

Nézd, hogy lépdel a bús utazó mind messzebb járva,

és egyedül van. Még a reménység hogyha kísérné…

Ámde a cél így annyira távol. (Itt a katharszisz.)

Var. II. (Shakespeare)

Ashton 

Üdvöz légy, jó uram! A pergamennek árát

Vegyed!

Rodwick 

           Kérlek, ne kínálj pénzt papírért,

mely volt, de mások szétfutottak véle.

Ashton 

Papír, de fontos! És eddig még mindig

Megkaptam, s árát át is adtam néked.

Rodwick 

Méltányolom, de mért, hogy este jöttél?

Ilyenkor már a pergamen csak emlék.

A hírvivő szavak elszálltak lenge légen,

S a kézzel írt valóság már csak álom.

Ashton 

Tán gúnyolódni próbálsz rajtam? Éppen

Te, ki hű kereskedőként mondod,

Hogy mindig számítsak segédkezedre,

Ha esti órán pergamenre vágyom.

Rodwick 

Nagy jó uram, e korban immár minden

Megváltozott. Mi hajdanán magától

Értetődött, az ma kegy s szeszélynek

Bízhatatlan, rút-ravasz szolgája,

S miben még hittünk egykor elvakulva,

Esetlegesség hálójában fickánd.

Vagy van, vagy nincs…

Ashton 

                               Tovább ezt már ne folytasd!

Pimaszságodra mentséget az ég nyujt,

De kardom adja a feloldozást.

(ledöfi)

Esetlegesség meg nem törhet engem.

A vélhető-ből biztos-at csinálok,

S a pergamen enyém lesz még ez éjjel.

Var. III. (Molière)

Orgon 

Nos, gyermekem, remélem, nem üres kézzel jössz,

És nálad van a várva várt papír, az eszköz,

Mely hírre való szomjam, mint hűs forrás oltja,

Mert általa ismert az udvar üdve, gondja.

Dorine 

Jó atyám, kérem, nézze el most ezt nékem,

És ne gondolja azt, hogy engedetlenségem

Lett volna oka… hisz nem vagyok oly bátor,

De ma…

Orgon 

        Mondd ki hát!

Dorine 

                               …lekésett az újságról.

Orgon 

Ugye, csak tréfálsz, lányom, mondd, hogy tréfálsz, kérlek,

Mert ha ez valóság, menten szétvet a méreg.

Hiszen tudod, hogy számomra mit jelent, és

Mennyire fontos az udvari jelentés.

De látom ám szemeden, hogy mindez csak tréfa,

S az udvari jelentést megkaphatom még ma.

Dorine 

Atyám, a helyzet…

Orgon 

                            Nos?

Dorine 

                                  …jóval…

Orgon 

                                               Hogyan?

Dorine 

                                                        …súlyosabb.

Orgon 

Úgy érted, hogy…

Dorine 

                              Nincs jelentés ma már egy darab.

Orgon 

Tönkretettél! Nem kaptam meg azt, mire vágyom.

Távozzál, hálátlan! Nem vagy többé a lányom.

Var. IV. (Ibsen)

Lajhar 

Kedves Eljövendsen, már aggódva vártam.

Eljövendsen 

Aggodalomra semmi ok, drága barátom. Ahogy itt, Björtknudskillében mondják, zuzmóba nem vág a villám.

Lajhar 

Nem értek egyet a hasonlatával. A zuzmó jelentéktelen, erről szól a mondás. Ön azonban magasra hivatott. Emlékszem, a találmánya…

Eljövendsen 

Kérem, hagyjuk ezt!

Lajhar 

Nem lehet örökké a szőnyeg alá söpörni a tényeket. A találmány, melynek segítségével a kemény tojás ismét nyers lesz…

Eljövendsen  (indulatosan)

Kértem, hogy ne feszegessük! A tojáslágyító megbukott. Meg kellett buknia. Mert a perc-emberek – úgymond, a köz javára – megbuktatták.

Lajhar 

Kérem, bocsásson meg, nem akartam sebeket felszakítani. (szünet) A Norska Dagbladot elhozta?

Eljövendsen 

Sajnos, rossz hírem van. A nyomdászok sztrájkolnak.

Lajhar 

Hogyan? Azt akarja mondani, hogy…

Eljövendsen 

Nem akarom, kénytelen vagyok. A nyomdászok sztrájkolnak. Ma este nincs Norska Dagblad.

Lajhar 

De hát, ez lehetetlen! Megkezdődtek a tárgyalások a szakszervezetekkel?

Eljövendsen  (hidegen)

Nem. A nyomdászok nem akarnak tárgyalni.

Kjerstin  (belép)

Nem, Eljövendsen, vessünk véget a hazugságoknak. Szellőztessük ki végre életünk áporodott levegőjű szobáit. (Lajharhoz) Én, érted? Én vettem meg az utolsó számot.

Lajhar 

Hogy micsoda?

Kjerstin 

Jól hallottad. Semmiféle sztrájk nincs. Én vásároltam meg a mai Norska Dagblad utolsó példányát.

Eljövendsen 

Figyelmeztettem, asszonyom, ez korai

Kjerstin 

Korai? Hát meddig és mire kellett volna várnom? Az ifjúságom lassan így is elszáll. Miféle megalázó helyzet, hogy én csak másodiknak jutok az újsághoz?!

Lajhar 

De kedvesem…

Kjerstin 

Elég a szóból! Mostantól ugyanannyi jogom van az újságra, mint bárki emberfiának. Végre ledől a hazugságokból és előjogokból állított torony! (kirohan)

Lajhar 

Elment. S ha sejtésem nem csal, vissza se jön többé.

Eljövendsen 

Ne vegye a szívére, barátom. Ez a lázadás mégiscsak egy ember lázadása. Jobb, mint egy nyomdászsztrájk.

Lajhar  (nem figyel)

Elment. Viszi az újságot.

Var. V. (Csehov)

Tanya Scsebarina

Hogy ízlik a pirog, Pavel Fjodorovics?

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk

Nem is tudom, Tanyácska. Ma valahogy mintha sótlan lenne. És mintha túl lenne sózva. Mintha egyszerre túl sós és sótlan volna. Már bocsánat.

Igor Szemjonovics Bajuszkin

Mintha ma minden másmilyen lenne. Jól mondom, Tanya Scsebarina?

Tanya Scsebarina (kis szünet után)

Igen. (szünet) Jól beszél, Igor Szemjonovics.

Igor Szemjonovics Bajuszkin  (szünet után)

Mintha ma még a nap is keleten kelt volna.

Tanya Scsebarina

Miért, máskor nem ott szokott?

Igor Szemjonovics Bajuszkin  

De, igen, Tanya Scsebarina. De máskor ott is várom el. De ma valahogy, tudj’isten, úgy találtam volna rendjén valónak, ha nyugaton kel.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk

Erre tessék: keleten kel.

Igor Szemjonovics Bajuszkin

A számból vette ki, Pavel Fjodorovics, a számból vette ki.

Tanya Scsebarina  (szünet)

Akarja, hogy szóljak a pirog ügyében, Pavel Fjodorovics?

Igor Szemjonovics Bajuszkin  (közbevág)

Úgy hírlik, Kuckov járásban föllázadtak a muzsikok a pirog miatt.

Tanya Scsebarina

Ott is sótlan volt?

Igor Szemjonovics Bajuszkin

Nem, ott túl zsíros.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk

Hm, azért arról a muzsiklázadásról szívesen megtudnék többet. (szünet) Itt valami lappang. (szünet) Igaz is, ma nem kaptam meg a Vecsernaja Gazetát. (hosszú szünet)

Tanya Scsebarina

Nem, Pavel Fjodorovics. (szünet) Valóban nem.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk

De hát, hogy lehetséges ez? Nem maradhatok újság nélkül. Azt hiszem, ezt bárki beláthatja, hogy nem maradhatok újság nélkül.

Tanya Scsebarina

A pirogos üzent, hogy nincs több Vecsernaja Gazeta.

(hosszú, döbbent csönd)

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk  (magának)

A pirogos üzent.

Igor Szemjonovics Bajuszkin

De hát ez vérlázító! Törvényileg kellene…

Tanya Scsebarina  (közbevág)

Igor Szemjonovics, ebbe ne szóljon bele, kérem.

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk  (szünet, majd föláll)

Bemegyek Moszkvába.

Igor Szemjonovics Bajuszkin

Elment az esze, kedves barátom?

Tanya Scsebarina  (kétségbeesetten)

De hát gondolja meg, Pavel Fjodorovics! Mi keresnivalója volna Moszkvában?

Pavel Fjodorovics Ablakcsuk

Talán ott… talán ott még akad a számomra valami… egy hírlap… egy hírlapocska (távozik)

Igor Szemjonovics Bajuszkin  (elgondolkozva, maga elé)

Miért nem nyugaton kelt fel?

Var. VI. (Molnár Ferenc)

Bánlakfalvy   

Jó estét, Zsurlóssy úr! (mint aki csak most veszi észre) Á, a nagyságos asszony is itt van. Kezét csókolom.

Zsurlóssyné   

Üdvözlöm, kedves Bánlakfalvy.

Zsurlóssy   (zavarban)

Jó estét. A… szokásost?

Bánlakfalvy   

Igen. Az Esti Hírlapot mint a Messiást, úgy várom.

Zsurlóssy   (kínban)

Nos, hát, hova is tettem… az előbb még megvolt. (keresgél)

Zsurlóssyné   

Miért ott keresed? Nem a másik polcon szokott lenni?

Zsurlóssy   

Édes fiam, nem először csinálom…

Zsurlóssyné   

Éppen ezért csodálom, hogy nekem kell megmondani, merre…

Zsurlóssy   

Nem kell. Sőt, nem is szükséges. (Bánlakfalvyhoz) Igazán röstellem, de elfogyott. (a feleségéhez) Te is figyelmeztethettél volna, fiam, hogy… rém kínos… de persze, neked fontosabb volt a tejesembert leszidnod. És milyen kifejezésekkel…

Zsurlóssyné   

Mondd, fiam, muszáj mindent szóvá tenned?

Zsurlóssy   

Nyugodj meg, fiam, a negyedét sem teszem szóvá.

Bánlakfalvy   (közbevág)

De igazán, miattam ne csináljon kázust.

Zsurlóssy   

Szó sem lehet róla. Elmegyek a raktárba, hozok hírlapot. Egy perc. (a feleségéhez) Fiam, te szórakoztasd, légy szíves, Bánlakfalvy urat. Egy perc. Vagy kettő.

Zsurlóssyné   

Fiam, ha nem tudnád, én nem a te klienturád mulattatására vagyok itt. Megkerestelek, hogy megbeszéljük a tejesember dolgát, de ami a vevőidet illeti, már megbocsáss…

Zsurlóssy   

Egy perc. Vagy kettő. Azonnal itt vagyok az újsággal. Egy perc. (sietve el)

Bánlakfalvy   

Aranka, ez valami csodálatos volt. Ahogyan ezt kitervelte… végre magunk vagyunk.

Zsurlóssyné   

Félreértésben van, kedves Bánlakfalvy. Én most tényleg nem fogok itt maradni. Ha holmi kellemes liaisonra számított, hát csalódnia kell.

Bánlakfalvy   (megdöbbenve)

De hiszen megbeszéltük. Kimódoltuk.

Zsurlóssyné   

Sajnálom, Ede. Meggondoltam magam.

Bánlakfalvy   

Kimódoltuk. Megbeszéltük.

Zsurlóssyné   

Mondja, látta maga az uram arcát az imént? Mondott magának az az arc valamit? Mert nekem mondott.

Bánlakfalvy   

Gyakran beszélget az ura arcával?

Zsurlóssyné   

Kár gúnyolódnia. „Belehalok, ha a vevőmet nem tudom maradéktalanul kiszolgálni.” Ezt mondta az az arc. És megbocsásson, barátom, én egy ilyen arcot képtelen vagyok megcsalni. Én ennek az arcnak örök hűséget fogadtam, de csak most ébredtem rá, miért. (vár, hogy Bánlakfalvy mond-e valamit, de az nem szól) Nos, Isten önnel. (el)

Bánlakfalvy   

Hűség az archoz. Ez frappáns. Színműíró tollára való.

Zsurlóssy   (visszatér az újsággal)

Egy perc volt. Vagy kettő. Megvan az újság. (körülnéz) De hol a feleségem?

(Mindketten némán néznek egymás szemébe. Zsurlóssy átnyújtaná az újságot, de Bánlakfalvy nem veszi át.)

Függöny