Újabb helyreigazítás

Már megint felületes voltam. Még tavaly novemberben, egy Mark Twain-könyv (Tamás urfi mint detektív) kapcsán többek között ezt írtam: „Hogy történetesen egy gyerek bogozza ki a rejtélyt? Nem tudom, előfordul-e más krimiben is, de mindegy.”
Jelentem, előfordul, még ha az előfordulási helyek nincsenek is krimiként identifikálva. Amiket magam is olvastam:

• Csukás István: Keménykalap és krumpliorr

• Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív

• R. J. McGregor: A kis detektívek

Talán még ide sorolható Kiss Ottó regénye, A terepasztal lovagjai, és nem sorolható ide Kästnertől az Emil és a detektívek, lévén ez utóbbiban ismert a tettes.

Helyreigazítás

A minap Wagner operájáról, A nürnbergi mesterdalnokokról írtam. Többek között ezt.

I. f.: Kothner fölolvassa a tabulatúrát; II. f.: Sachs éjszakai dala. Mindkét nóta három versszakból áll, és az egymást követő versszakok mind jobban és jobban vannak figurálva-díszítve. (Ezért gondolom, hogy Kothner is énekelve teszi közzé a szabályokat.)

Ez súlyos tárgyi tévedés (enyhítő körülmény, hogy magam jöttem rá a hibára): Kothner nem strofikus dalt énekel, inkább afféle korált, melyben a sorok végét mindig megismétli a zenekar. Így ez a részlet nem Sachs cipészdalával tart rokonságot, hanem az első felvonás nyitókoráljával és a harmadik felvonásban Dávid János-napi köszöntőjével, illetve Sachs „keresztelőjével”, mellyel Walther versenydalát befogadja a közösségbe.
Az Olvasó elnézését kérem.