Minek is tagadjam, büszke voltam rá, hogy fölfigyeltem a Drinkwater–Vyzzivoo (utóbbi eredetiben Boileau) kapcsolatra, Erich Kästner Emberke meg a kislány című könyvében. (Ha nem volt kedved a linkre kattintani: ez két, különböző oldalon álló szereplő a regényben, és furcsa, hogy miért jelenti ugyanazt a nevük.)
Bejegyzésnyitó büszkeségem nemrég alább hagyott.
Ehhez tudni kell, hogy Wagner Tannhäuser című operájának két, véletlenül szintén antipodikus szereplője Wolfram von Eschenbach és a címszereplő. Wolfram az éteri szerelmet vallja és dicséri, az átszellemült, lovagi szerelmet, melyet nem szennyez a testiség. Tannhäuser szerint az, aki nem ismerte meg a szexuális örömöt, nem tudja, mi a szerelem. Ő maga hosszabb időt töltött Vénusz, ennek a közelebbről meg nem határozott státusú és rangú (netán az antik istennő?) személyiségnek barlangjában.
Az opera harmadik (vagy inkább első) központi szereplője Erzsébet, aki életét adja Tannhäuser megváltásáért. Wolfram reménytelenül szerelmes Erzsébetbe, és amikor látja, hogy Erzsébet „az égi útra lép”, fájdalmát oly módon szublimálja, hogy dalt énekel az Esthajnalcsillaghoz.
Erre ugyanúgy föl kellett volna figyelnem. Koltai Tamást idézem:
[…] és az Esthajnalcsillag-dal az ő saját dionüszoszi énjének Vénusz-himnusza, a megjelenő Vénuszhoz énekli (eddig senkinek sem tűnt fel ez a csillagászati evidencia?) […] (A teljes cikk itt olvasható.)
Hát, igen. Időnként rejtett, tán nem is létező összefüggésekre jövünk rá (így keletkeznek a babonák például), máskor meg ordítóan nyilvánvaló dolgok mellett csak úgy elmegyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése