gondoltam, pótolom a hiányt.
Miről van szó?
Jelen blogban 2008 áprilisában publikáltam azt az esszét, mely néhány Heine-vers általam elkövetett fordítását tartalmazza. Jelesül a Dalok könyve sorozatból a Lírai intermezzo al-sorozat azon verseit, melyeket Schumann A költő szerelme ciklusában megzenésített. A cikluson most annak végső verzióját értem, lejjebb rátérek, miért.
A szóban forgó esszé bevégezetlen munkát tükrözött, mert a 13. és a 15. dal nem volt lefordítva. Ezekkel most készültem el.
Álmomban hosszan sírtam
Álmomban hosszan sírtam,
Úgy láttam, a sír elrabolt.
Akkor fölébredtem, ám az
Arcomon a könnyem még folyt.
Álmomban hosszan sírtam,
Úgy tűnt, elhagytál engem.
Akkor fölébredtem, ám még
Soká ömlött könnyem.
Álmomban hosszan sírtam,
Úgy tűnt, itt maradsz énvelem.
Akkor fölébredtem, és a
Könnyem most is nyelem.
Az ócska, kínos álmok
Az ócska, kínos álmok,
Komisz és rossz dalok.
Temetni jöttem őket,
Koporsót hozzatok.
Temetve nagyja – erről
Később – és apraja;
A láda nagyobb lesz, mint
Heidelberg hordaja.
És kell ravatal, szép széles
Deszkával az alján;
És hosszabb lesz, mint Mainznak
Nagy hídja a Rajnán.
És kell tizenkét órjás,
Erőjükben különbek,
Mint szent Kristóf, ki ott áll
Nagy dómjában Kölnnek.
Vállukra vegyék a koporsót,
Hogy mély tenger nyelje el,
Mert ilyen nagy ládának
Ily hatalmas sír kell.
Hogy a koporsó mért ily
Roppant nagy s ennyit nyom?
Mert most belé temettem
Szerelmem s bánatom.
Bonus track. A dalciklus végleges verziójáról szóltam. Az 1840-es első verzió néggyel több dalból állt. Ezeket Schumann utóbb kihagyta, illetve más gyűjteménybe vette föl. Az egyik, a Mein Wagen rollet langsam (Lassan halad szekérkém) különösen szíven ütött. A vers maga is az egyik leginkább zavarba ejtő a sorozatban, és a zene – főleg a hosszú utójáték – még külön segít azonosulni ezzel a furcsa érzelmi és hangulati világgal.
Csak a pontosság kedvéért. Schumann – ez nála gyakori – egy-két szót változtatott a versben. (Furcsa, hogy a dalszövegek eme honlapján ez nincs feltüntetve, holott általában gondosan lábjegyzetelik a zeneszerzői módosításokat.) Én az eredeti Heine-verset fordítottam le.
Lassan halad szekérkém
Lassan halad szekérkém
Víg erdei ösvényen,
Virágos völgyön, mely csodásan
Pompázik a napfényben.
Én a bakon álmodozva
Tűnődöm a kedvesről;
S most három bólogató árnykép
Jön elő szekerem mellől.
Ugrálnak és pofákat vágnak,
Bolondul, de riadtan,
És mint füst, egymásba olvadnak,
Majd vihogva mind elsuhan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése